Hatszáz, háromszáz, négy – egy mozgalmas hétvége

Néha igazán nagy szerencse, hogy Winelife csapatnál valóban csapatként működünk – másként nehezen valósítanánk meg, hogy egy hétvégén az ország két pontján is részt vehessünk egy-egy igazán színvonalas programon. Hatszáz kilométer, háromszáz vendég, négy ember, rengeteg élmény – ez a második áprilisi hétvége mérlege.

A hétvégét „itthon”, Sopronban kezdtük, hiszen az immár hagyománynak számító Kékfrankos most! rendezvényre kaptunk meghívást a soproni szervezőktől. A sétálókóstoló igazán színvonalasra sikerült: a korábbi évek kiváló hangulatát megtartotta, de idén már nemzetközi borász mezőnnyel, kellemes háttérzenével, és különleges gasztro-fogásokkal készültek a szervezők.

Hazai pályán mindig különleges élmény megjelenni, hiszen azzal a közönséggel találkozhatunk, akik a leggyakrabban vehetik (reméljük, veszik is) kézbe a borainkat. Tőlük kapjuk általában a legtöbb és legőszintébb visszajelzést, mi pedig szívesen vesszük észrevételeiket, és általában éjszakába nyúlóan el is beszélgetünk velük.

Pénteken is hasonlóan sikerült az este: körülbelül száz ember fordult meg a kóstolón, és természetesen a mi pultunknál is folyamatos volt az érdeklődés. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a legutóbbi évjárat is megtalálja a fogyasztóit, ahogy erről az elhúzódó záróra is tanúskodott…

Szerencsére másnap nem a pénteki társaságnak kellett a nyakába venni az országot, hogy visszatérjen a borainkkal Szolnokra. Hála a helyi boros meghívásoknak, immár több éve igyekszünk bizonyítani a Tisza partján, hogy nem csak az olaj lehet folyékony kincs a megyeszékhelyen. J

A közönségben most sem kellett csalódnunk, mintegy kétszáz ember választotta szombati elfoglaltságnak a kulturált borfogyasztást. Számunkra külön örömteli, hogy Sopronból kimozdulva is egyre gyakrabban találkozhatunk közületek olyanokkal, akiket már törzsvendégként üdvözölhetünk a pultunknál. Bízunk benne, hogy idén is sikerült bizonyítani, hogy egy soproni borászatnak is helye van a szolnoki boréletben, és jöhetünk még hasonló rendezvényekre.

Mit is mondhatnánk most, hogy vasárnap este nekünk is jut egy nyugodt pohár bor a vacsora mellé? Azt, hogy köszönjük a szervezőknek, amiért ilyen sok borszerető emberrel találkozhatunk a programokon, és természetesen elsősorban nektek köszönjük a kérdéseket, a pozitív szavakat, és a kellemes beszélgetéseket. Higgyétek el, ezért érdemes csinálni.