Boréletek

Boréletek

316407_595804610430627_2075147636_n

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A BORIGO Magazin májusi számában egész oldalas cikk jelent meg Borászatunkról. Aki esetleg nem látta, az az alábbiakban olvashatja:

 

Boréletek

Írta Bányai Gábor Botond

 

“Ritka dolog, hogy a sorok írója személyes érintettsége okán (is) szeretne többet megtudni egy pincészetről, nos ez most így van… Mert az egyik főszereplő, Orosz Csaba nagypapája és édesapja a sorok írójának ikerszomszédja volt huszonharminc évvel ezelőtt az alföldi kisvárosban, és a találkozás ennyi év után a tökvéletelen számlájára írható.

A részletekbe nem mennénk bele, elég az hozzá, hogy a Winelife mindkét motorja, az említett Orosz Csaba, valamint Linzer Sámuel egyaránt ponchichter családból származik (könnyen kikövetkeztethető, hogy Csaba anyai ágon), így az egymásra találás tulajdonképpen magától értetődő.

A borászatba történő beleszületés ugye azzal jár, hogy gyerek- és fiatalkorát az ember a szőlőben tölti, és kevésbé a diszkóban, ez persze némi utálatot kelt a fiatalemberekben… De a hozadéka mindig megjön, az automatizmusok kialakulnak, megismeri a szőlőt az illető, és mindig visszahúzza a szíve. De a Winelife-ig az út mindkettejük számára így is hosszú volt, Samu például húsz évvel ezelőtt első éves volt a gyöngyösi főiskolán, mikor olyan állást kínáltak neki a margitbányai (A) borászati szövetkezetnél, amit nem lehetett visszautasítani. Lassan lépegetett felfelé a ranglétrán, közben lediplomázott, és már főborász volt, amikor öt éve megkereste a ruszti Elfenhof, ugyan vállalja már el a borászat szakmai vezetését… Nagy törpölés kezdődött, végül ment is és maradt is, most mindkét pincében ő a főnök.

Csaba ugye anyai ágon a híres Stubenfoll családból származik, a nagypapának még messzi földön híres borozója volt Stubi márkanév alatt a balfi úton. A nagypapa halála után Csaba szülei folytatták a szőlőművelést, de sajnos 2002-ben, nagyon fiatalon az édesapa is eltávozott, így az édesanyára és az akkor 17 éves Csabára maradt a birtok. A következő néhány év – a pesti külker főiskola elvégzése alatt – elég kihívásos volt, de szép lassan megfogalmazódott egy komolyabb, palackozott borokra koncentráló pincészet gondolata.

Ez a pincészet először a CousinVin volt, amelyet a két testvér, Csaba és Péter, valamint unokatestvérük alapított, és amely már az első években felhívta magára a figyelmet néhány figyelemreméltó borral. 2008-ban találkoztak Samuval, aki éppen azon gondolkodott, hogy lassan hazatérne, és esetleg belevágna egy saját, magyar pincészetbe. Végül 2011-ben alakult meg a Winelife, amelynek már első évjárata szép pontszámokat ért el a BORIGO tesztjein.

A legfontosabb hír manapság velük kapcsolatban, hogy áprilisban megnyílik pincéjük és kóstolótermük Fertőrákoson. Két egymás mellett lévő, főutcai épületet vettek meg, az egyikben a már említett vendégfogadó készül, a másikba majd feldolgozót terveznek. A két épület alatti pincéket összenyitni tervezik, de már az első is elegendő lesz egyelőre ahhoz, hogy a hordós érlelést kiszolgálja. Ez utóbbi egyébként nem képvisel nagy volument, hiszen a fiúk filozófiája közel áll az osztrák hozzáálláshoz: Gyümölcsös, vagány savszerkezetű fehérborokat és szintén a gyümölcsöt hangsúlyozó, finom tanninszerkezetű, nagyon jól iható vörösborokat készíteni nagyon jó ár-érték arányban. Nos, ebben a sportágban már eddig is bizonyítottak.”